Kint járt az ÁNTSZ-től valami hadari fickó, és egy névtelen bejelentés alapján 24 órára felfüggesztette a működést. Felmosatott ecettel, majd felrobbantott odabent egy flakon ózonbombát.

- Addig kiránduljanak, vagy tudomisén. Úgyis jó az idő – mondta, aztán továbbállt.

- Ez nem ugyanaz a hülyegyerek volt, aki négyévente megjelenik itt, rendel egy kör unikumot, aztán átrángat minket a Fiumei suliba szavazni? – kérdezte Előd már a kocsma előtt bambán.

- Mit tegyünk, sokoldalú figura. Igazi reneszánsz ember! – nyugtázta a dolgot Tivadar bá kurtán.

A szükség ilyenkor törvényt bont. Meg persze néhány dobozos sört. Elég az hozzá, hogy a langymeleg nyáreste néhány sarokkal odébb találta a kedélyes bagázst. Átköltöztek a Tom Marché elé piknikezni. Egy kibelezett tirisztordobozban akciós pulykavirslit grilleztek éppen.

Mikor aztán renyhülni kezdtek az idegek, és a fentebb említett intézmény is bezárt, elhatározták, hogy jó honpolgárként mégiscsak eleget tesznek a hatósági felkérésnek. Vagyis tartanak egy éjszakai túrát.

- Nézzük meg a bicikliutat! Holnap adják át! – javasolta Előd, hogy elejét vegye a céltalan totyogásnak.

- Irányított szabadidő, avagy Uráncity by Night! – emelte a tétet Sanci is viccesen. Arabella csak hümmögött erre valamit, majd hátra maradván, a zsebéből óvatosan potyogtatni kezdett szemenként egy zacskó szotyolát. Csak a menettértiség kedvéért. A kocsma szűk vonzáskörzetén kívül egyikük sem járt vagy húsz éve már.

Elindult a vidám karaván Patacs felé toronyiránt. Eleinte sűrűn kutyapicsázva az elioszi-félhomályban. Estek-keltek minden egyes útpadkán.

- Egyébként ezt is ti szavaztátok meg tavasszal, ezt az akadálymentes-mentességet, kisapám! – szólt Előd, mikor végre elértek a kerékpárút eredőjéhez a KisSpárnál. Onnantól kezdve aztán tényleg szinte csak surrantak. Közben azt számolgatták, hogy 600 millió forintból hány tálca kisfröccs jönne ki, és hogy kitartana-e nyugdíjig. Tivadar bá hallgatott, de már a gondolattól elindult szájában a pavlovi nyál.

- Kitartás, gyerekek! Értékeljétek az infrastruktúrát! – noszogatta őket Előd. - Nemsokára elérjük a Tesco-t. Ott vár minket a Nonstop-kánaán!

Aztán egyszerre csak vége lett az útnak. Nincs tovább. Csak tücsökzaj és sárgán villogó rendőrlámpák. Ott állt a térkép szélén a négy zarándok, mint egy vert vikinghorda, és merőn bámulták a túlsó partot, az elérhetetlent, a Walhallát. Tivadar szólalt meg aztán.

- Ha ősszel megint előkerülne ez a köjálos kiborotvált selyemgengszter, és unikummal traktálna, akkor szóljatok már rám, nehogy megint beikszeljem a Zöld Párt a Nagycsaládos Hódokért Civil Közösség alatti rubrikát!