1772. április 14-én Engel János József a Helytartótanácshoz fordult, melyben engedélyt kért, hogy Pécsett nyomdát alapíthasson. Indoklásában kifejtette, hogy képzett nyomdász, Budán tanulta a könyvnyomtató mesterséget (konkrétan a Landerer-féle nyomdában – ismerős a név, ugye?), és azt az értesülést szerezte, hogy a városban még nincs nyomda. Az üzem felállítása mellett kardoskodott Klimó György pécsi püspök is, így Engel 1773. február 5-én megkapta könyvnyomtatói kiváltságlevelét – engedélyt kapott mindenféle könyv nyomtatására és eladására, azzal a kikötéssel, hogy csak szakképzett nyomdai személyzetet foglalkoztat, minden általa előállítandó nyomtatványt felküld a Helytartótanácshoz átnézésre, valamint minden negyedév végén munkáiból három példányt átad a Helytartótanácsnak.

A nyomda tehát megkezdte működését, első kiadványának ez volt a címe (aki kimondja egy szuszra, az nyáron kap tőlünk egy fagyit): „SPECIMEN characterum Latinorum et Bosniaco-Croatorum in neo-erecta tipographia apud Joan. Jos. Engel.” A kiadvány nyolc számozatlan levélből áll, ami bemutatja a nyomda betűkészletét, ornamentális elemeit és iniciáléit. 

Klimó György pécsi püspök 1776-ban kezdett érdeklődni a pécsi nyomda iránt, és az onnan kikerült munkák nagy része ettől kezdve az ő költségén jelentek meg, sajnos csak egy évig, mert a püspök 1777-ben meghalt. Ezalatt az egy év alatt a nyomda megerősödött és nagyot fejlődött. Az új püspök azonban semennyire nem támogatta az irodalmat, így a nyomda nagyobb megrendelés nélkül maradt. Engel szép lassan csődbe ment, adósságait nem tudta rendezni, ezért halála után Pécs tanácsa tárgyalta a nagy csőd-ügyet, az összes hitelezőjének közreműködésével. Egy adalék a csődhelyzetről: azt a 100 forint kölcsönt, amit Engel 1773-ban vett fel a nyomda üzembehelyezésére, még húsz év múlva sem fizette vissza.    

(Forrás: Nyakas Sarolta – Az első pécsi nyomda története 1773-1836)

(A fotó illusztráció: nyomdai munkák a 17.-18. században)