A Heppenheimer házaspár 2015-ben kezdett el komolyabban foglalkozni az üzlettel. „A családom hagyományos falusi család, háztáji gazdálkodással. Volt nálunk istálló, saját magunk keltetett baromfi, egy ideig tartottunk disznót is. A megmaradt tojásra mindig elég nagy volt az igény, például a kollégáim között a szerelőüzemben, ahol akkor még főállásban dolgoztam. A feleségemmel akkoriban ismerkedtünk össze és ő biztatott, hogy foglalkozzunk ezzel üzletszerűen is” – emlékszik vissza János a kezdetekre. Sajátos elképzelésük volt a tyúkok takarmányozását illetően. „A takarmány minősége nagyon fontos. Eleinte mindenki azt mondta, adjunk szóját a tyúkoknak, mert különben nem fognak tojni. Én viszont ragaszkodtam hozzá, hogy hagyományos legyen a táplálásuk, még ha sokkal drágább is, ne legyen benne szója, sem pedig színezék. Így a szója helyett olajos mag van a takarmányban. A mi madaraink kint vannak a gyümölcsösben, ahol sok minden mást is esznek, mostanában például szaladnak a ringlófa alá a termésért. Mivel ezek az aromák is átmennek a tojásba, ezért kicsit ízgazdagabbnak mondanám a mi tojásainkat. Az idősebb vásárlóink közül sokan azt mondják, hogy ez az íz olyan, mint amit gyerekkorukban éreztek”.

Ildikóék hisznek benne, hogy a tyúkok jól tartása is hozzájárul a minőséghez. „A tyúkok napközben kint vannak egy gyümölcsösben, estére visszamennek az istállókba a saját helyükre. Ott vannak a tojófészkeik, ahova tojják délelőtt a tojást, és vissza is szaladnak, ha tojni kell, nem kell az udvaron keresgélnünk. Nagyon nyugodt állatok, emberhez szokottak, lehet őket simogatni is” – meséli János büszkén, Ildikó pedig hozzáteszi, hogy a családi vállalkozásban nincs semmi gépesítve. „Annyi a fény, amennyi bejön az ablakon, nincs hűtés-fűtés, nem szabályozzuk a páratartalmat. Mivel kint vannak, nincsenek összezárva, sokkal edzettebb az immunrendszerük, ellenállóbbak. Sosem voltak betegségeik, nem gyógyszerezzük őket, még sincs elhullás. Csak vitamint kapnak az állatok. Az átlagoshoz képest sokkal tovább, 90-100 hetes korukig tartjuk a tojókat, tovább csak azért nem, mert utána már sajnos nem olyan a tojáshéj minősége, hogy jól tudnánk szállítani”.

A három fővel működő családi vállalkozás mellett Ildikó továbbra is folytatja borász munkáját, mert szívből szereti. Talán ugyanez a kulcsa a Heppenheimer tojásoknak is, a szívből jövő gondoskodás. „Közvetlenül szállítunk be a boltokba, mindössze egyetlen olyan partnerünk van, aki nagykereskedői szerepet tölt be. Ott vagyunk a kiskereskedésekben személyesen, ha bármilyen panasz vagy észrevétel van, mindent meg tudunk beszélni. Az elmúlt öt évben nem is cserélődtek a partnereink” – foglalja össze Ildikó, de a kihívásokról is beszél. „Bővíteni szeretnénk a vevőkört, különösen a környéken, Baranyában. Az volt az álmunk, hogy nullkilométeres piacot építsünk, de hamar szembesültünk azzal, hogy ez egyelőre nem lehetséges. Ráadásul a minőséget tartjuk a legfontosabbnak, ami az árban is megjelenik és így helyben nem könnyű eladni”. A termékek nagy része így messzebbre, sok esetben Budapestre kerül, ahol állandó vevőkörük van a Magyar Gasztronómiai Egyesület Aranyszalag védjegyével ellátott tojásokra. Ami pedig megmarad, abból különleges száraztészta készül, a Heppenheimer család szigorú minőségi megkötései alapján. „A filozófiánk az, hogy csak friss tojás lehet a boltokban. Amit nem tudunk annyira frissen eladni, de még szavatossági időn belül van, abból készül a tészta. Csak tojás és búzaliszt kerül bele, víz nélkül, éppen annyi tojással, amennyit fölvesz”.

A Heppenheimer családi vállalkozás mérete folyamatosan nő, de a minőséghez kapcsolódó céljaik változatlanok. A boldog tyúkok pedig minderről mit sem tudva csak rakják tovább a tojásokat.