A piacra járásnak mi csak az előnyeit tudjuk sorolni, és a jó minőségű, termelőktől kapható áruk mellett a folyamatos interakció a kedvencük benne. Egy piacon lehet törzsvevőnek lenni vagy éppen új belépőnek, az egészen biztos, hogy számtalan dolgot megtudhatunk az általunk kiszemelt alapanyagról, és nem csak azt, hogy honnan származik. Pedig már ez sem kevés, de első kézből recepthez is juthatunk egy izgalmasabb alapanyag megvásárlásakor. Ha rosszkedvű, kevésbé beszédes napunk van, akkor hallgatásból is sok mindent össze lehet szedni. A piac részben terápia is, velünk többször előfordult, hogy észrevétlenül beszélünk ki – persze nem konkrétan – olyan dolgokat, amelyek éppen akkor nehézséget okoznak. És ugyan lehet, hogy nem kapunk sokkal többet falvédőbölcsességnél, de van, amikor ennyi is elég.

Körsétánkat a kertvárosi Diana téren kezdtük: borsót és epret vettünk, elhallgattuk a söntésnél álldogálókat, nagy idők kis tanúi adták egymásnak a szót. A kofák között családok, apa és lánya árulnak néhány standdal egymás mellett, szaladgálnak a két pult között pénzt váltani. Ovisok sora váltja egymást a piac melletti üzletsoron, ahol miután az óvónő elmagyarázta a kiflivásárlás lépéseit, már mehetett is az első lelkes jelentkező be a pékségbe. A vevők útban a piac felé a kifelé igyekvőket szólítják meg, „Hogy az eper, aranyom?” – az előzetes infó begyűjtés sosem árt. Minden piac sajátja egy vagy több vegyesbolt, ami itt is akad, a zöldséges, gyümölcsös, sajtos, húsos standok viszont a felülről fedett, oldalról nyitott szerkezetű térben helyezkednek el. Akár egy hétvégi komplett menühöz is megtaláljuk az összes hozzávalót, de a napi kisrutint is stabilan hozhatjuk. Sajtból, kolbászból és szalonnából is kerülhet itt a kosárba, a környező pékségekből pedig máris kipótolhatjuk egy gazdag reggelivé.

Ezután a Vásárcsarnok felé vettük az irányt, amiből az új, akárcsak a Hajnóczy utcai, egy ideje már tervrajzokon ugyan létezik, de a megvalósítás különféle okokból még várat magára. Mindenesetre a jelenlegi formájában leginkább retró örökségként értelmezhető épület tartalma egészen biztosan diadalt arat a külalak felett. A pellérdi Sajtműhely parenyica rudacskáit morzsolva a bogádi stifolderre fordulunk, majd körülnézünk a szürreálisan kihalt emelet néhány asztalkájánál, ahol viszont frissen szedett gombák sokaságával találkozunk. Az őstermelői soron, illetve a külső-hátsó szakaszban alkalmilag áruló őstermelőknél találhatunk autentikus zöldségeket, gyümölcsöket, húsárut és sajtokat, ők azok, akik szívesen is mesélnek portékájukról. Félidőben savanyú káposztát majszolunk, hiába, a gyerekkori piacolások emléke számos reflexünket előhívja. Valószínűleg a leggazdagabb virág-kínálatú napok egyikét fogtuk ki, amikor is a teljes hátsó fertály roskadozott a kertbe, balkonládába ültethető virágok sokaságától, ami még ezt a sokat látott, leharcolt épületet is különös tavaszi bájjal ruházta föl.

Fáradt szerda dél, amikor képzelőerőnket összeszedve járjuk be a Hajnóczy utca leendő új piacának környékét. Lassan már a látványtervek is ovis korba lépnek, hiszen 2016-tól látni őket itt-ott, ám a legújabb szalagot ugyan még át nem vágós, de a bejelentős bulit konkrétan a fa alá, azaz december 24-re ígéri a városvezetés. Addig is a piac közelében lévő dísznövénykertészet elvarázsolt kertjében gyönyörködtünk, és ha nem is a legerősebb kezdés egy kopogós január az új piacnak, de drukkolunk a most már túl sokszor csúsztatott nyitási időpontnak.

Ha szombat, akkor Búza tér! Sokszor leírtuk már, de nem árt ismételni: a Búza téri termelői piac megnyitása a legjobb dolog, ami az elmúlt években ebben a városban történt. Rövid időn belül a vásárlók is felfedezték maguknak, manapság pedig állandósult tömegben lehet válogatni a valóban otthon termelt, készített, nevelgetett termékek között. Nincs kamu, nincs nagybani zöldség, gyümölcs, csakis az kapható itt, amit a nénik, bácsik a saját földjeiken megtermelnek, vagy éppenséggel otthon sütögetnek, mint a tér keleti felén álldogáló néni, aki saját sütijeit kínálja. A piac hangulata fantasztikus, mi például még soha nem távoztunk úgy innen, hogy a hétvégi menü elkészítéséhez ne kaptunk volna néhány pro tippet. Aki pedig azt hiszi, hogy ezek a kistermelői áruk drágábbak, mint a máshol beszerezhetők, az tévúton jár, mert ez nem igaz. Legutóbb például a friss, termelői tojás sokkal olcsóbb volt, mint bármelyik pécsi bevásárlóközpontban.