Eddig kizárólag olyan helyeket kerestünk fel a Külvárosi gasztró című rovatunkban, ahol még soha nem jártunk, ezért minden egyes vendéglátóhely az újdonság varázsával hatott ránk. Most azonban más a helyzet. Arról beszélgettünk egyik szerkesztőségi értekezletünkön, hogy bármennyire is ismert és népszerű hely az uránvárosi Garden Café, bármennyiszer is voltunk már ott, egyszerűen nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk vele, ha máshol nem, hát a magazin ezen oldalán. Így hát felkerekedtünk egyik délelőtt, és sokadszorra elmentünk a Gardenbe.

Már az időpont is furcsa volt nekünk, mert valljuk be, eddig kizárólag este, éjszaka voltunk az uránvárosi vendéglátóhelyen. Elsősorban labdarúgó mérkőzések után kötöttünk itt ki néhány szurkoló társaságában, és – maradjunk annyiban –, hogy ilyenkor soha nem kávét fogyasztottunk, mint ezen a délelőttön. Mivel egyikünk sem Uránvárosban lakik, jó érzéssel nyugtáztuk, hogy délelőtt pörög az élet rendesen Urán központjában, tele voltak az utcák, terek bevásárló, ügyeket intéző emberekkel. És legnagyobb meglepetésünkre a Gardenben is nagyon sokan voltak 10 órakor. A 17 emeletes árnyékában megbúvó, az egyik négyemeletes lakóház aljában található kocsma egy alapos és mindenre kiterjedő felújítás után olyan elegáns és menő lett, mint néhány belvárosi italkimérő egység. Kinézetben, dizájnban, tisztaságban magasan kiemelkedik Uránváros többi helye közül.

A rengeteg vendégből néhányan természetesen már söröznek, fröccsöznek ezen a délelőtti órán, egyikük, másikuk már kissé kapatosnak is tűnik (na jó, előttük röviditalos pohár is van), de ebben semmi meglepőt nem találunk, azon lepődnénk meg, ha ez nem így lenne. Az egyik asztalnál egy nagyobb társaság intenzíven tippmixel, a bekapcsolt tévén a Digisport megy, azaz nagyon úgy tűnik, hogy nem csak meccsnapokon vannak sporttársak a Gardenben. A vendégek mindenre kiterjedő tájékoztatásához Dunántúli Napló, Blikk és természetesen Nemzeti Sport áll rendelkezésre, amit ki is használnak a vendégek, és ezt nagyon jó látni. Amúgy meg tök nyugis a hangulat, szépen elfogyasztjuk a kávénkat, elmajszoljuk a szendvicsünket (ami egyébként nem volt túl jó), és azzal a reménnyel távozunk, hogy reméljük, hamarosan megjön a jó idő, és akkor ki tudunk ülni a kerthelyiségbe sörözni, ahogy azt itt megszoktuk.

(Ybl Miklós utca 7/3.)