Ahogy a tavaszi napsugarak áttörnek a felhőkön, már akciózzák a faszenet, gyújtóst hasogat a szomszéd, a kertekből füstcsíkok úsznak az égbe. A nyár grillszezon. A nyár fröccsszezon. Nem ajánlhatok mást, mint fröccsöt.

Amióta Jedlik Ányos forradalmasította a szikvíz előállítását, magyar háztartás nem lehet meg legalább egy palack szóda nélkül. Az ásványvíz végső esetben elfogadható kompromisszum, de a fröccshöz szóda kell. Pont, nincs vita.

Hogy milyen bort vegyünk, ha grillezünk? És ugye grillezünk mindannyian, hetente legalább egyszer otthon, haveroknál, szülőknél vagy partin, ahol forró fémrácsról érkeznek a füstösre sütött húsok, zöldségek egyaránt.

A hús és a pác, alapvetően ezek határozzák meg, hogy milyen bor illik legjobban az aktuális vacsorához. Bármi történhet, az első palack rozénak már pácolás közben tekerjük le a csavarzárát, még csak óvatosan, hosszúlépésben melegítsünk.

A tűz a grill alaptézise, nélküle nincs jól sütött kolbász. A megfelelő odafigyeléshez jöhet a második palack rozé, arra ügyeljünk, hogy friss, könnyed, alacsony alkoholtartalmú legyen, jól behűtve (5-6 fokos hűtőhidegen vegyük elő, a napon gyorsan melegszik, pohárban pláne).

Ha könnyedebb a grill felhozatala, mondjuk hal, rák, csirke, plusz gomba, cukkini kerül a rácsra, akkor fehérbor a kíséret, sauvignon blanc, cserszegi fűszeres, lazább olaszrizling.

A grillkolbászok világa a siller és portugieser alkonyzónája, ahol épp átfordulunk rozéból vörösbe.

Ha tarja az alja és rácsra kerül a marha, akkor már vörösbe fordulunk. Mondanám, hogy a borsosabb, fűszeresebb hátszín, bélszín cabernet franc-t kíván (csakis a környékből), de egy jó szekszárdi vagy villányi kékfrankos is megteszi.