Végül is a pizzához sört iszunk, nem? Elsőre így kötözködhetsz, Olvasó, de akkor meg milyen sört? Mi maradjunk a bornál. A pizza gyors, finom és szinte mindenki szereti. Legalábbis valamelyik változatát. Minden feltétre nincs pontos megoldásunk, alapvetően a pizza csak néhány feltétet bír el, akkor van hangsúlya a kolbásznak vagy akár a sajtnak, a mindentbelepizza kedvelőinek marad a kóla.

Kezdjük az alapoknál. A nápolyiak a Margheritát ismerik el igazi pizzaként. No meg a Marinarát. A Margherita a paradicsom, mozzarella és bazsalikom szentháromságára épül, ehhez alapvetően egy jó rozéfröccsöt tudunk elképzelni, egy könnyű portugiesert vagy egy nem túl barrikolt chardonnay-t. Más tészta, pontosabban más szósz a Marinara. A paradicsomos, fokhagymás, fűszeres szósz egy kicsit izgalmasabb játék, én egy kicsit izmosabb kadarkát például bevállalnék hozzá.

Jöjjenek a klasszikus feltétek, mint a sonka, a gomba vagy éppen a kolbász. Ha sonkás egy pizza, és prosciutto van rajta, nem gépsonka, akkor a választás legyen egy syrah, de ha a futár egy gépsonkás verzióval csenget, vegyünk elő egy izmosabb olaszrizlinget, legfeljebb egy sillert.

A gomba egy nagyon korrekt fajta alap ízjegye, azaz ha a gomba kapja pizzánkon a főszerepet, akkor partnere egy igazi, vérbeli pinot noir legyen. A kolbász, főleg a fűszeres kolbász megmozgatja az ízlelőbimbókat, ha magyar fajtában gondolkodunk, akkor a kékfrankos való párjául, de a cabernet franc is elég kemény legény.

Van egy népi kedvenc, amit én ritkán (értsd: sohasem) választok, ez a Hawaii, azaz ananászos pizza. Félszáraz, de akár száraz rajnai rizlinget érdemes kortyolni hozzá, kell egy kis édesérzet, plusz élénk sav.

A többi már legyen házi feladat. A lényeg, hogy ne siessünk, élvezzük a pizzát, kortyoljunk el hozzá egy-két pohár bort, és ha elsőre nem jönnek be a tippjeink, kísérletezz bátran, csak egyet ne tégy: édes, félédes vörösbort pizza mellé magadhoz ne végy!