Alabama és Monroe

Belgium nem kockáztat, biztosra megy. Egy olyan filmet küld a 2014-es Oscarra (többek közt A nagy füzet ellen), amelyben minden megtalálható, ami a zsűri és az amerikai közönség szívét finoman szólva is megérintheti.


alabama_monroe_600

Egy lázadó lány tele tetkóval beleszeret a tökéletes ellentétébe, az Amerika-rajongó bluegrass énekesbe. A pár közös életet és házat épít, szerelmük gyümölcse is megfogan. Azonban a gyermekről kiderül, hogy halálos beteg, és nem árulok el nagy titkot, el is veszítik. A film itt kezdődik igazából: hogyan küzd meg a gyásszal, hogyan viszonyul ezután az élethez a két ember? A mű trükkösen, az eredeti színdarab időszerkesztését követve nem pusztán flashback-ekkel, hanem különböző, egymást ellensúlyozó epizódok egymás után szerkesztésével operál. Ha még egy lapáttal rá akar dobni az érzelemfaktorra, akkor felcsendül valamelyik bluegrass melódia.

Nehéz eldönteni, hogy mindez teljesen őszinte hozzáállás a rendező részéről, vagy tényleg arra játszik, hogy minél erőteljesebb hatást váltson ki a nézőiből. Viszont a színészek, beleértve a kislányt, rendkívül jól megállják a helyüket, dacára annak, hogy a karakterek nem önálló személyiségek, csupán egy-egy ideának a megtestesítői, vázlatai. Ám az továbbra is rejtély, hogy egy ilyen koncept-filmbe hogyan lehet konkrét történelmi eseményeket, személyeket és hitvallásokat beleszőni. Ráadásul ennyire erőltetetten.

★★★☆☆

Színes, feliratos, belga filmdráma, 111 perc, 2012 (BA) Rendező: Felix Van Groeningen Szereplők:  Veerle Baetens, Johan Heldenbergh Apolló mozi: november 21-től


Ajánlod?